1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgálsz,és ismersz engem.
2 Tudod, ha leülök vagy ha felállok,messziről is észreveszed szándékomat.
3 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet,gondod van minden utamra.
4 Még nyelvemen sincs a szó,te már pontosan tudod, Uram.
5 Minden oldalról körülfogtál,kezedet rajtam tartod.
6 Csodálatos nekem ez a tudás,igen magas, nem tudom felfogni.
7 Hova menjek lelked elől?Orcád elől hova fussak?
8 Ha a mennybe szállnék, ott vagy,ha a holtak hazájában feküdnék le,te ott is ott vagy.
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék,és a tenger túlsó végén laknék,
10 kezed ott is elérne,jobbod megragadna engem.
11 Ha azt gondolnám,hogy elnyel a sötétség,és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
12 a sötétség nem lenne elég sötét neked,az éjszaka világos lenne, mint a nappal,a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
13 Te alkottad veséimet,te formáltál anyám méhében.
14 Magasztallak téged,mert félelmes és csodálatos vagy;csodálatosak alkotásaid,és lelkem jól tudja ezt.
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted,amikor titkon formálódtam,mintha a föld mélyén képződtem volna.
16 Alaktalan testemet már látták szemeid;könyvedben minden meg volt írva,a napok is, amelyeket nekem szántál,bár még egy sem volt meg belőlük.
17 Mily drágák nekem szándékaid,Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
18 Számolgatom, de több a homokszemeknél,s a végén is csak nálad vagyok.
19 Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst,és távoznának tőlem a vérontó emberek!
20 Akik csalárdul beszélnek rólad,ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.
21 Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, Uram?Ne utáljam-e támadóidat?
22 Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket,hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.
23 Vizsgálj meg, Istenem,ismerd meg szívemet!Próbálj meg,és ismerd meg gondolataimat!
24 Nézd meg, nem járok-e téves úton,és vezess az örökkévalóság útján!