1 A karmesternek: Dávid tanítókölteménye,
2 abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahimelek házába érkezett.
3 Mit dicsekszel gonoszságoddal,te nagy hős?Hiszen Isten szeretete mindig megmarad!
4 Romlásomra törsz, te cselszövő!Nyelved olyan, mint az éles borotva.
5 A rosszat szereted, nem a jót,a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.)
6 Szeretsz bántó szavakat mondani,álnok a nyelved.
7 Össze is tör téged az Isten végleg,megragad, kiránt sátradból,kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.)
8 Látják ezt az igazak és félnek,rajta meg nevetni fognak.
9 Ez az az ember – mondják –,akinek nem kellett Isten oltalma,hanem nagy gazdagságában bízott,és a megrontásban volt erős.
10 De én olyan vagyok,mint a viruló olajfa,Isten házában lehetek,bízom Isten szeretetébenmost és mindenkor.
11 Hálát adok neked mindenkor,mert te munkálkodsz.Nevedben reménykedem,mert jó vagy híveidhez.