1 A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávidé.
2 Segíts meg, Istenem,mert nyakamig érnek a vizek!
3 Feneketlen iszapba süllyedtem,nincs hol megállnom.Örvénylő vizekbe estem,elsodort az ár.
4 Belefáradtam a kiáltozásba,kiszáradt a torkom,szemem elhomályosodott,míg Istenemre vártam.
5 Hajam szálainál is többen vannak,akik ok nélkül gyűlölnek.Sok hazug ellenségemakar elnémítani engem.Azt kell visszaadnom,amit nem raboltam.
6 Istenem, te tudod,milyen balga voltam,vétkeim nincsenek elrejtve előtted.
7 Ne szégyenkezzenek miattam,akik benned reménykednek,Uram, Seregeknek Ura!Ne érje gyalázat miattam azokat,akik hozzád folyamodnak,Izráel Istene!
8 Mert érted vállaltam gyalázatot,érted borítja szégyenpír arcomat.
9 Idegenné lettem testvéreim számára,anyám fiai sem ismernek rám.
10 Mert a házad iránti féltő szeretet emészt;rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.
11 Sírtam, és böjttel gyötörtem magam,de ez csak gyalázatomra vált.
12 Ha gyászruhát öltöttem,szóbeszéd ért miatta.
13 Engem szólnak mega kapuban üldögélők,és a borivók nótái.
14 De én hozzád imádkozom, Uram,a kegyelem idején, Istenem.Nagy szeretettel hallgass meg,hűségesen segíts meg!
15 Húzz ki a sárból,hogy el ne süllyedjek,hadd meneküljek meg gyűlölőimtől,az örvénylő vizekből!
16 Ne sodorhasson el a víz árja,ne nyelhessen el a mélység,ne záruljon be fölöttem a kút szája!
17 Hallgass meg, Uram,jóságos szeretettel,nagy irgalmaddal fordulj hozzám!
18 Ne rejtsd el orcádat szolgád elől!Bajban vagyok, siess, hallgass meg!
19 Jöjj hozzám, és válts meg engem,ments meg ellenségeimtől!
20 Te tudod, milyen gyalázat ért,milyen szégyen és szidalom;látod minden ellenségemet.
21 A gyalázat összetörte szívemet,egészen belebetegedtem.Részvétre vártam, de hiába,vigasztalókra, de nem találtam.
22 Ételembe mérget tettek,szomjúságomban ecettel itattak.
23 Váljék a saját asztaluk kelepcévé,jólétük idején is csapdává!
24 Homályosodjék el szemük, ne lássanak,tedd a derekukat mindig erőtlenné!
25 Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat,izzó haragod érje utol őket!
26 Legyen pusztává szállásuk,sátraiknak ne legyen lakója!
27 Mert azt üldözik, akit megvertél,annak a kínjáról beszélgetnek,akit megsebeztél.
28 Büntesd meg őket bűneikért,ne jussanak kegyelmedhez!
29 Töröltessenek ki az élők könyvéből,az igazak közé ne írassanak be!
30 De engem, megalázottat és szenvedőt,segíts meg, és oltalmazz, Istenem!
31 Isten nevét dicsérem énekkel,magasztalom hálaadással.
32 Jobban tetszik ez az Úrnak a tulkoknál,az ép szarvú és körmű bikáknál.
33 Látják ezt az alázatosak, és örülnek.Ti, Istent keresők, éledjen szívetek!
34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket,és nem veti meg az övéit,ha fogságban vannak.
35 Dicsérje őt az ég és a föld,a tenger, és minden, ami bennük mozog.
36 Mert Isten megszabadítja Siont,felépíti Júda városait.Ott laknak, birtokba veszik,
37 és öröklik azt szolgáinak utódai,ott laknak majd, akik nevét szeretik.