1 A karmesternek: Dávidé.Azt gondolja magában a bolond,hogy nincs Isten!Romlottak és utálatosak tetteik,senki sem tesz jót.
2 Az Úr letekint a mennybőlaz emberekre, hogy lássa,van-e köztük értelmes,aki keresi az Istent?
3 Mindnyájan elfordultak tőle,egyaránt megromlottak.Senki sem tesz jót,egyetlen ember sem.
4 Nem tudja a sok gonosztevő,akik úgy eszik népemet,ahogy a kenyeret eszik– de az Úrhoz nem kiáltanak –,
5 hogy majd egyszer nagyon megrettennek,mert Isten az igaz nemzedékkel van!
6 A nyomorult tervét csúffá tennétek,de az Úr az ő oltalma!
7 Bárcsak eljönne a SionrólIzráel szabadulása!Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát,ujjong majd Jákób, és örül Izráel.