1 A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
2 Hálát adok az Úrnak teljes szívemből,elbeszélem minden csodatettedet.
3 Örülök és vigadok neked,zengem nevedet, ó Felséges!
4 Mert meghátráltak ellenségeim,elbuktak, és semmivé lettek előtted.
5 Mert igazságot szolgáltattál ügyemben,trónodra ültél, mint igaz bíró.
6 Megdorgáltad a népeket,semmivé tetted a bűnösöket,eltörölted nevüket mindörökre!
7 Vége van az ellenségnek!Feldúltad városaikat,hogy örökké romokban heverjenek,még emlékük is kiveszett.
8 De az Úr örökké trónján ül,fölállította bírói székét.
9 Igazságosan bíráskodik a világ fölött,részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.
10 Az elnyomottak menedéke az Úr,menedék a nyomorúság idején.
11 Benned bíznak, akik ismerik nevedet,nem hagyod el, Uram, azokat,akik hozzád folyamodnak.
12 Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik,mondjátok el a népeknek felséges tetteit!
13 Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá,nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról.
14 Légy kegyelmes, Uram, lásd meg,mily nyomorult lettem gyűlölőim miatt!Te emelhetsz föl a halál kapujából,
15 hogy elbeszélhessem sok dicső tettedetSion leányának kapuiban,és vigadhassak, mert megszabadítottál!
16 Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek,rejtett hálójuk fogta meg lábukat.
17 Megismertette magát az Úr,igazságot szolgáltatott.A bűnöst saját kezének műveejti csapdába. (Közjáték. Szela.)
18 A holtak hazájába kerülnek a bűnösök,minden olyan nép, amely elfelejti Istent.
19 Nem marad örökre elfelejtve a szegény,nem vész el végleg a nyomorultak reménye.
20 Ne engedd, Uram,hogy erőszakoskodjanak az emberek!Álljanak eléd ítéletre a népek!
21 Kelts bennük félelmet, Uram,hadd tudják meg a népek,hogy ők csak emberek! (Szela.)