1 A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.
2 Magasztalunk, ó, Isten,magasztalunk téged,mert közel van neved azokhoz,akik hirdetik csodáidat.
3 Én állapítom meg azt az időt,amikor igazságot szolgáltatok.
4 Ha meginog a föld és minden lakója,én megszilárdítom oszlopait! (Szela.)
5 A kérkedőknek ezt mondom:Ne kérkedjetek!A bűnösöknek pedig:Ne legyetek fennhéjázók!
6 Ne legyetek olyan fennhéjázók,ne beszéljetek nyakasan, gőgösen!
7 Mert nem keletről, nem nyugatról,nem is a puszta felőljön a fölmagasztalás,
8 hanem Isten fog ítélni:egyiket megalázza,másikat fölmagasztalja.
9 Mert pohár van az Úr kezében,tele habzó, fűszeres borral.Ha tölt belőle, meg kell inni,még a seprőjét is le kell nyelniminden bűnösnek a földön.
10 Ezt én mindenkor hirdetni fogom,és zsoltárt zengek Jákób Istenének.
11 A fennhéjázó bűnösöket összetöröm,de az igazakat felmagasztalom!