2 Jótevőm és erősségem,váram és megmentőm ő,pajzsom, akihez menekülhetek,aki népeket vet alám.
3 Ó, Uram, micsoda az ember,hogy törődsz vele,az emberfia, hogy gondolsz rá?
4 Az ember a lehelethez hasonló,napjai a tűnő árnyékhoz.
5 Hajlítsd le az eget, Uram,és szállj le, érintsd meg a hegyeket,hogy füstölögjenek!
6 Villogtasd villámaidat, szórjad azokat,lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket!
7 Nyújtsd le kezedet a magasból,szabadíts meg, ments ki engema nagy vizekből,az idegenek hatalmából,
8 akiknek szája hiábavalóságot beszél,jobb kezük csak álnokságot művel!